Petőfi Sándor: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET…
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
THE THOUGHT TORMENTS ME.
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET.
The thought torments me sore, lest I
Upon a pillowed couch should die, –
Should slowly fade like the fair flower
Whose heart the gnawing worms devour;
Or, like the light in some void room,
Should faintly flicker into gloom.
Let no such ending come to me,
Oh God! but rather let me be
A tree, through which the lightning shoots,
Or which the strenuous storm uproots;
Or like the rock from hill out-torn
And thundering to the valley borne!
When every nation wearing chains
Shall rise and seek the battle plains,
With flushing face shall wave in fight
Their banners blazoned in the light:
„For liberty!”
Their cry shall be –
Their cry from east to west,
Till tyrants be depressed.
There shall I gladly yield
My life upon the field.
There shall my heart’s last blood flow out,
And I my latest cry shall shout.
May it be drowned in clash of steel
In trumpets’ and in cannons’ peal;
And o’er my corse
Let tread the horse,
Which gallops home from victory’s gain
And leaves me trodden mid the slain.
My scattered bones shall be interred
When all the dead are sepulchred –
When, amid slow funereal strains,
Banners shall wave o’er the remains
Of heroes who have died for thee,
O world-delivering Liberty!
TRANSLATED BY
WM. N. LOEW.