Mártír-Hiány
1849 után nem történet marad, hanem rés.
A költő eltűnéséhez nem társul végpont. Nincs sír, nincs lezárás, csak egymásra rakódó elbeszélések. A bizonytalanság nem mellékes körülmény, hanem a korszak alapállapota.
Ebben a térben a hiány szervez. A jelentés nem rögzül, hanem elmozdul. A forma tartózkodik, a hangsúlyok visszahúzódnak. A jelenlét és az eltűnés közötti feszültség válik meghatározóvá.
A megszakadás nem múlt idejű.
Alapréteg.
Cím:
Petőfi emlékére
Alkotó: Keschitz Juli
Alkotói reflexió:
Petőfi Sándor élete elég rövid, mindössze 26 év. Ennyi idő alatt több száz verset írt. Verseiben foglalkozik korai halálának gondolatával, amit a szürkés-fekete gyász felhőkkel festettem meg. Ellenkezőleg az élet kék színével.
Cím:
Csata után
Alkotó: Sné. Peterdi Zsófia
Alkotói reflexió:
A kép készítése közben Petőfi egy gondolat bánt engemet c. verse vezetett.
Meghallgatom-Benkő Péter előadása
Cím:
„Egy gondolat bánt… „
Alkotó: Keschitz Juli
Alkotói reflexió:
A középső ködbevesző kristályszerkezet az életút, mely nem tudjuk hol kezdődött és hol ért véget.
A szürke változatok a sötét gondolatok. A fehérebb tónusok a párnákra utal:
„Egy gondolat bánt engemet, ágyban párnák közt halni meg.”
A középen áthúzódó vastagabb „vonal” az út megszakadására utal.
Cím:
Aki visszatér emlékeinkbe
Alkotó: Kiss Mária
Alkotói reflexió:
Ahol a szív maradt A hideg földön egy csizma maradt hátra, de benne mintha még mindig ott élne azoknak a lépéseknek a melege, amelyek egykor viselték. Azoknak az embereknek az emléke ez, akik félelemmel, reménnyel és az otthon maradt szeretteik iránti szeretettel indultak el. Mellette a néma fegyverek már nem a harcról beszélnek, hanem a vágyról – a vágyakozásról az életre, a szabadságra, az ölelésekre, amelyek már nem történhettek meg. Ez a kép nemcsak az 1849-es év történetét őrzi, hanem valami még törékenyebbet és mélyebbet is: azoknak a szíveknek az emlékét, amelyek annyira szerették a jövőt, hogy volt bátorságuk megálmodni azt mindannyiunk számára.




