Törés, ellenállás
1956-ban a lezárt jelentés felreped. A szovjet uralom elleni felkelés nem program, hanem erkölcsi reflex: a szabadság azonnali kockázattá válik.
Fiatalok állnak az utcán. Fiatalok halnak meg. A vereség nem zárul le, hanem hosszú ideig hordozott sebbé sűrűsödik.
A költő hangja ebben a pillanatban nem intézményi hivatkozás, hanem cselekvő jelenlét. Nem idézet, hanem kitettség. A szó nem lobog, hanem felszikrázik, megrepeszti a rögzített jelentést, és a szabadságot nem diadalként, hanem törésként teszi láthatóvá.
Cím:
Nagyon fáj
Alkotó: Olasz Katalin
Alkotói reflexió:
Petőfi Sándor—NEM SÍROK ÉN…
„Nem sírok én és nem panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt”
Cím:
1956 Petőfi költészete az utcára vonul
Alkotó: Rehorovics Anita
Alkotói reflexió:
A kép festése közben az járt a fejemben, hogy a szabadság sosem adott véglegesen. Minden
korszaknak megvannak a maga láncai, amiket le kell ráznia. Petőfi alakja
cím:
Szikra
Alkotó: Major László Sándor
Alkotói reflexió:
Petőfi Szikra-gondolata nem puszta fényvillanás, hanem átalakító erő: a kimondott szó itt már tett. A szikra nem kérdez, csak terjed — levegőt talál a lelkekben, és lánggá növeli a bátorságot. A kép tere ezért nem statikus: rezeg, melegszik, mintha maga is tanúja lenne annak a pillanatnak, amikor az eszme testet ölt. A parázs minden sarokban jelen van, emlékeztetve, hogy a forradalom nem egyszeri fellobbanás, hanem állandó készenlét a változásra.
Petőfi Sándor Kemény Szél fúj ….
Meghallgatom: Kereki Anna versmondása
