1956 – TÖRÉS, ELLENÁLLÁS
Petőfi 1956-ban nem egy iskolai tananyag, hanem a szabadság élő hangja volt. Versei már
nem csak díszítettek, hanem cselekvésre, ellenállásra kényszerítettek mindenkit. A verseiben a
suttogás és a kiáltás kettőssége azt a feszültséget jelzi, ahol a bátorság és a félelem egyszerre
volt jelen. Ebben a pillanatban a szabadság már nem vágyott jövő, hanem egy végső, most
eldőlő választás volt. Kapcsolódó versek: Nemzeti dal, Föltámadott a tenger, Rab vagyok
A kép festése közben az járt a fejemben, hogy a szabadság sosem adott véglegesen. Minden
korszaknak megvannak a maga láncai, amiket le kell ráznia. Petőfi alakja számomra nem a
múltat, hanem az örökös küzdelmet jelképezi, ami 1848-ban és 1956-ban is ugyanúgy a
bátorságról szólt. Ez az alkotás emlékeztető akar lenni, hogy a szabadságért minden
generációnak újra meg kell vívnia a saját harcát.
Rehorovics Anita
Budapest, 2026 02 10