Emberi, esendő
Az 1956 utáni megtorlás és a konszolidálódó államszocializmus idején a nyilvános beszéd keretei szűkek maradnak. A rendszer stabilitást kínál, de csendet is követel. A hangsúly a túlélésen és a mindennapokban megtalált törékeny egyensúlyon van.
Ebben a közegben a költő alakja is átrendeződik. A monumentális és ideologikus kép lassan oldódik. Petőfi nem politikai hivatkozás, hanem emberi jelenlét. A vers nem kiált, hanem közel hajol.
A figyelem a belső térre irányul: szerelemre, barátságra, kételyre. A szív nem jelkép, hanem tapasztalat. A forma lágyabbá és rétegzettebbé válik, a felületek áttetszőbbek, a kompozíció nem kijelent, hanem figyel — mintha a hivatalos nyelv mögött egy másik, csendesebb beszédmód alakulna ki, ahol a hang nem kiált, hanem rezonál.
Cím:
Az én Petőfim
Alkotó: Balajtiné Zsuzsa (bzs)
Alkotói reflexió:
Legkedvesebb Petőfi költeményeimet próbáltam egy csokorba fogni.
Cím:
„Elhull a virág”
Alkotó: Balajtiné Zsuzsa (bzs)
Alkotói reflexió:
Meghallgatom: Szeptember végén Latinovits
Cím:
„Elhull a virág”
Alkotó: Dr. Szilvási Livia
Alkotói reflexió:
Cím:
„Egy gondolat bánt… „
Alkotó: Haraszti Judit
Alkotói reflexió:
A gyertya, a hervadt virág és a háttérben a hegy az Egy gondolat bánt engemet című versből kiragadott szimbólumok. Előbbi kettő az élet végességét, az elérni kívánt álmok megvalósíthatóságának időbeli korlátját szimbolizálják, míg a hegy az emberi akarat hatalmasságát.
Cím:
„Rád gondolok”
Alkotó: Vrábelné Molnár Erika
Alkotói reflexió:
1847-ben, amikor Petőfi Sándor a Szeptember végén című versét írta, mézesheteiket töltötték
Szendrey Júliával Koltón, a Teleki kastélyban.
Néhány éve jártam ott. Amíg festettem újból átéreztem a hely hangulatát- nyugalom-boldogság-
szerelem. Kissé háttérbe szorult a haza gondja, a fiatalok szerelme töltötte be a mindenséget. A
költő a kertben, a somfa árnyékában álló kőasztalnál írta ezt a mélyen megérintő versét is.
