Néhány mondat a „Petőfi emlékezete” című festményemhez

Petőfi Sándor gyerekkorom óta a legkedvesebb költőm. Itt mondom el, hogy a festmény
készítésének során feleségem meglepett egy 1238 oldalas, Petőfi összes verseit tartalmazó
könyvvel, amely újabb lendületet adott a festéshez.
A festmény láthatóan egy március 15-i ünnepségről szól, ahol egy tömeg megemlékező
beszédet hallgat.
A kép szerkesztésekor arra ügyeltem, hogy az 19. század eleji hangulatot sugalljon. Ezt
túlnyomórészt, a kb. 50 fős tömegben látható személyek ruházatával sikerült – reményem
szerint – elérnem. A helyszín megválasztása sokak számára ismerős lehet, annak ellenére,
hogy az ábrázolás során nem lehetett célom a mostani állapotok másolása. A központi alak
mégiscsak az ünnepelt költő szobra, amely talapzaton áll, bronzos kivitelben. Az ég színe
alapvetően meleg sárga egyveleg, aranyokkerrel és kadmium naranccsal vegyítve. A tér
elülső, látható része fekete, középbarna, bordó és cinóber színek keveréke, többnyire tempera
és akvarell festékkel. A zászló színezése során akrilt is használtam. Több helyen színeztem
vizes bázisú arannyal és bronzzal, fokozva az esemény ünnepélyességét. A képen látható
arcok, arcrészletek szándékosan kidolgozatlanok. A nemzeti ikonként ünnepelt Petőfit – egy
arányaiban túlméretezett – szoborban jelenítettem meg.
Holcsik István