Képfal Petőfi
Ez a képfal nem illusztráció, és nem narratív rekonstrukció.
Nem történetet mond el, hanem tapasztalatot hoz létre.
A 4 × 4-es rácsban elrendezett, azonos méretű táblaképek egyetlen összefüggő vizuális testként működnek.
A fal szerkezete kettős:
a felső két sor figurális képei a történeti emlékezet rétegében mozognak,
míg az alsó két sor absztrakt munkái a belső, érzelmi és eszmei lenyomatok terébe vezetnek.
A két réteg nem hierarchikus viszonyban áll, hanem egymást tükrözi és feszíti.
A fal két nyelven beszél.
Felül emlékezik.
Alul kérdez.
Az olvasás iránya nem véletlenszerű: balról jobbra az idő előrehaladását követjük, fentről lefelé pedig a külső eseményektől a belső állapotok felé haladunk.
A bal felső saroktól a jobb alsóig futó ív nem történelmi kronológia, hanem érzelmi és erkölcsi időtapasztalat.
A közös projekt alapja az egység és a különbözőség feszültsége.
Bár minden mű önálló alkotás, az egyes korszakokhoz rendelt közös vizuális elemek – domináns színvilág, kulcsszavak, jelképek és tipográfiai karakterek – láthatatlan hálót hoznak létre a képek között. A néző ezt az összetartozást nem feltétlenül tudja megnevezni, mégis érzékeli.
Ebben a projektben a szín nem esztétikai választás, hanem jelentéshordozó. A színek korszakokat jelölnek, érzelmi állapotokat rögzítenek, erkölcsi kérdéseket sűrítenek. Egy korszak egy domináns színvilággal jelenik meg, amelyből mind a figurális, mind az absztrakt kép kiindul. Míg a figurális réteg anyagszerűen, földközelien tartja a színt, az absztrakt réteg feloldja, töri, lebegteti azt. A szín így válik a két réteg közötti kapcsolóelemmé.
A teljes képfal színhasználata tudatosan visszafogott. Kevés szín, sok negatív tér, és olyan árnyalatok dominálnak, amelyek nem „szépek”, hanem beszédesek. A vörös sosem tiszta, a barna és a szürke mozaikossá válik, a zöld fátyolosan jelenik meg. A szavak – szabadság, nép, szív – nem jelennek meg expliciten, a szín mondja ki őket előbb.
A falon végigfutó színív hidegből melegbe, majd vissza hidegbe tart. Ez az ív nem pusztán formai szervezőelv, hanem érzelmi hőmérséklet-görbe: közeledés, felhevülés, sérülés, elcsendesedés és nyitottság egymásutánja. A néző nem kívülálló szemlélő marad, hanem belép ebbe az ívbe.
„Ezen a falon nincs tiszta szín, mert Petőfi Sándor sem tiszta fogalom. Minden árnyalat már hordozza az időt.”
Ez a képfal nem válaszokat kínál.
Emlékeztet, kérdez, és teret hagy annak, hogy a néző saját belső idejével találkozzon.
2026 01 12
Majorné Nyulász Krisztina